<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Anya leszek!</provider_name><provider_url>https://borsoka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Borsóanyu</author_name><author_url>https://borsoka.cafeblog.hu/author/borsoanyu/</author_url><title>Előzmények</title><html>&lt;p&gt;A legelején szeretném kezdeni. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Így mindenki el tudja dönteni igen hamar, hogy elítél-e, vagy sem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;   Öt évvel ezelőtt a boltban elsétáltam a tamponok mellett. Hirtelen jött a felismerés, mikor is volt utoljára? Anyám önállóságra nevelt, nem vagyok egy pánikoló típus, a gyógyszertárban vettem egy tesztet, hazamentem, megycsináltam. Két csík. Na itt jött azért egy kis pánik. Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Felhívja az anyját. Anyám persze kiröhögött, jött a duma, hogy ráérnétek még, de ha már így alakult, akkor örülünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hazajött a párom, sokkot kapott. Egy teljes napig nem beszélt. Másnap irány az orvos. Igen, terhes. Kaptunk egy képet a petezsákról. És onnantól kezdve örültünk. Tényleg örültünk. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;   Teltek a hetek, tervezgettünk, kismamanadtágot vettem, imádtam az egészet, hiába hánytam egész nap. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán egyik nap munka közben vérezni kezdtem. A dokim szabadságon. Biciklire pattantam és elmentem a régi nőgyógyászomhoz. Azt mondta, egyelőre minden oké, de azért feküdjek be a kórházba. Így hazamentem, összepakoltunk, és irány a kórház. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Na itt jött a pofon. Vizsgálat közben a doktornő arca torzult, hümmögött, majd hívta a főorvost. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az orvosom szabadsága miatt akkor még nem került sor a 12. heti nyakiredő vizsgálatra. Most viszont kiderült, nagy gáz van. 7 mm. Azt mondták, hogy ezt úgy képzeljem el, hogy a baba nyakán egy akkora ödéma van, mint amekkora ő maga. Irány a genetika. Ott sem vígasztaltak sajnos. &quot;Élettel össze nem egyeztethető genetikai rendellenesség&quot;. Ez állt a papíron, illetve a genetikus ajánlása: terhesség megszakítása. Három napom volt gondolkodni. A leghosszabb három napom. Többnyire sírással töltöttem. Csak az járt a fejemben, hogy ha megtartom, és egyáltalán meg tud születni(mert erre sem volt túl sok esély), akkor sem adnak neki pár hétnél többet. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Végül döntöttem. Elengedtük a babát. Szörnyű volt, mégsem bánom a mai napig sem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;   Lehet ítélkezni. Az elmúlt 5 évben kaptam már ezért hideget, meleget, szakadtak meg kapcsolatok. Nem magyarázkodom. Csupán azért mesélem el, mert ez is a mi életünk része.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>